Különleges dolog az, amikor az ember huszonéves. Mert ugye mindenki másképp az. Így is érzi. Akárhová megyek, mindehol az "önkifejezni akarással" találkozom.
Alapvetően ez nem lenne baj, de amikor már minden/ki annyira egyéni, hogy egyforma, akkor ott valami baj van. A legszembetűnőbb példa számomra, amikor egy szórakozóhelyen, érkezés után a "még nem rendeltem semmit, csak nézelődök" állapotban vagyok és keresem azokat, akik kitűnnek, ez annyira sikeres általában, hogy homogén masszának tűnik a tömeg.
A keresés oka végtelenül egyszerű, mondhatni ösztönszerű.
Mindenki keresi "Ő"-t. Beálltam a sorba.
Mielőtt elkezdeném szorgosan gépelni a siker avagy katasztrófa történeteket, az olvasó elé tárom azt a néhány sztorit, amellyel az elmúlt időszakban találkoztam.
Ha valaki fel szeretné használni jelen szellemi termékeimet,
kérem jelezze itt: the.all.in.blog@gmail.com.
Amennyiben ezt elmulasztaná, és mégis magáévá teszi az írások részét vagy egészét, számíthat egy baráti retorzióra.
Köszönöm, hogy elmondhattam.
